Magyar Nemzeti Múzeum főépületének és környezetének komplex fejlesztése

nemzetközi tervpályázat, megvételt nyert pályamű

A tervpályázat tárgya a Magyar Nemzeti Múzeum műemléki védettségű főépületének és a Múzeumkertnek komplex, látogatóbarát és értékmegőrző fejlesztése, a kiszolgáló-logisztikai funkciók bővítése, új közönségforgalmi terek kialakítása, a látogatói útvonalak és bejáratok újraszervezése, akadálymentesítése, összességében az intézményben rejlő kulturális értékek népszerűsítésének támogatása építészeti eszközökkel.

A Nemzeti Múzeum épülete és kertje Magyarország és Budapest múzeumépületei között is az egyik legjelentősebb. Helyzetének, építészeti minőségének köszönhetően a magyar múzeumépítészet ikonja. Véleményünk szerint egy ilyen volumenű műemléken végzett építészeti beavatkozásnak a mai kor viselkedését és szemléletét kell tükröznie. Ugyanakkor jogos elvárás lehet, hogy a régi épületben megjelenő új építészeti elem lehetőséget teremtsen a múzeum addig megszokott arculatának megváltozására is, annak vizuálisan is megjeleníthető szimbólumává váljon.

Az épület tiszta szerkesztésű alaprajzi rendszere az elmúlt századok során jelentősen csorbult, sok helyen szinte átláthatatlanná vált. A funkcionális kialakításnál ezért arra törekedtünk, hogy az épület minden szintjére vonatkoztatva tisztán és egyértelműen kirajzolódjon az üzemeltetés és a látogatói terek határvonala az azokhoz tartozó közlekedési rendszerekkel együtt. Mindezt megpróbáltuk úgy elérni, hogy az eddig kialakított területeket a lehető legkevésbé sértsük, illetve ahol erre feltétlen szükség volt, ott a kieső funkciókat más helyen pótoljuk.

Az épület szinte magától értetődően kínálta fel azt a lehetőséget, hogy a tervezési programban meghatározott többletfunkciók elhelyezését az eredeti épület minimális átalakítása mellett a belső udvarokban oldjuk meg. Az udvarok lefedése ma már hétköznapinak mondható építészeti gesztus, ezért mi nem a lefedés módjának és formálásának különlegességével próbáltunk arculati váltást létrehozni, hanem az immár belső térként funkcionáló udvarba állított új tömeggel, annak homlokzatával, faktúrájával és fényjátékával.

A Nemzeti Múzeum a hozzá kapcsolódó kert nélkül elképzelhetetlen. A homlokzatokon finoman és rendkívül rajzosan mutatkozó árnyjáték, melyet a körülölelő fák vetnek az épületre, olyan hatás, mely csodálatos módon oldja fel a művi és a természetes formák közötti ellentétet, határvonalat. A szigorú rendszerű és zárt szerkesztésű épület, valamint a kert organikus és kissé esetleges világa észrevétlenül, ugyanakkor rendkívül izgalmasan olvad össze ezen a felületen. A két világ találkozása a homlokzati árnyjátékon, a fák közötti átlátásokon és fényeken keresztül izgalmas és folyamatosan változó képet mutat. Ez a hatás az, amire a belső udvar megfogalmazásánál is törekedtünk. A lefedett udvar visszaidézi azt, amikor még nyitott volt és az udvarba épített tömeg „udvari” homlokzata az építészet eszközével megjeleníti azokat a hatásokat, amelyekkel az épület és a kert viszonyában találkozhattunk. Ez a részletgazdag felület absztrakt módon ábrázolja a múzeumkert, fényeit és textúráit és így tesz finom utalást a Pál utcai fiúkból is ismert múzeumkertre, a Muzira. Arculati szempontból ez a homlokzat alapja lehet a múzeumot népszerűsítő anyagok, kiadványok vizuális újrafogalmazásának is.

tervpályázat
vezető tervező: Szentkuti Viktor / munkatársak: Bencsik Gábor, Halmai Dénes, Istók Viktória, Kersner Katalin, Koch Lilla Boróka, König Gergely, Szabó Márton Zoltán, Vaserman-Cone A. Karin / kiíró: Magyar Nemzeti Múzeum / hely: 1088 Budapest, Múzeum krt. 14-16. / idő:2010