A bugaci aranymonostor régészeti lelőhelye közelébe terveztünk látogatóközpontot. A főépület talált tárgyként jelenik meg az alföldi vidéken, a szélfútta homokbuckák között. Célunk volt, hogy tiszta, egyértelmű jelként hívja fel az idelátogatók figyelmét a monostorra. Homogén megjelenését fényes, aranyszínű burkolat biztosítja. Belső udvara oázisként működik, felfrissülést nyújtva az alapvetően száraz és kitett bugaci tájban. Az együttes egy visszafogottabb megjelenésű kiszolgálóépülettel és egy kilátóval válik teljes kompozícióvá. Szerkesztésüket geometriai elvek határozták meg: centrikusság, horizontalitás és vertikalitás. A föld az épületek környezetében művelés alatt marad, búza, repce termesztésével integrálva az objektumokat a környező tájba.A tervezéssel érintett területrészek együttműködése és rugalmas működésbeli szakaszolhatósága – a fenntarthatóság szempontjából – az egyik legfontosabb kritérium volt. A négy épületelem lineáris térszervezéssel kapcsolódik egymáshoz, szinte teljesen kizárva az egymás érintése nélküli, alternatív megközelíthetőség lehetőségét. Az adott épületegységek önálló működésének lehetősége mellett, az egymáshoz kapcsolódó térrészek összenyitásával vagy éppen szétválasztásával (zsilipeléssel) biztosítjuk a flexibilis használatot. Fentiekből következett az egyes terek funkcionális meghatározása.